Fuvarlevél veszélyes árukhoz

Két okmány, amely ugyanazt a rakományt írja le

A veszélyes áruk közúti szállításához két okmány szükséges, amelyek ugyanarról szólnak: a fuvarlevél, amely a szerződést testesíti meg, és az ADR 5.4.1 szakasza szerinti fuvarokmány, amely a szabályozás fogalmaival írja le a szállított árut. A két okmány külön kiállítása okozza azt a klasszikus eltérést, hogy a küldeménydarabok száma az egyikben más, mint a másikban.

A DGAssistant mindkettőt ugyanabból a küldeményből állítja ki. Az árukat egyszer kell leírni – UN számmal, helyes szállítási megnevezéssel, osztállyal, csomagolási csoporttal és alagútkorlátozási kóddal –, és ez a leírás kerül mindkét okmányba.

Amivel az ADR fuvarokmány kiegészíti a fuvarlevelet

A fuvarokmány tartalmazza a szabályozás által az egyes esetekre előírt bejegyzéseket, és az alkalmazás dönti el, melyek alkalmazandók:

• Az ADR 1.1.3.6 szerinti mentesség a pontos összpontszámmal, ha a rakomány az 1 000 pontos küszöbérték alatt marad.
• A szállított áruk közül a legszigorúbb alagútkorlátozási kód, amely meghatározza az útvonalat.
• Korlátozott és engedményes mennyiségek, üres, tisztítatlan csomagolóeszközök, környezetre veszélyes anyagok és emelt hőmérsékletű anyagok.
• A műszaki megnevezés azoknál az áruknál, amelyeknél kötelező, valamint az illetékes hatóság feltüntetése, ha a tétel előírja.

Egyetlen iratcsomag a járművezetőnek

Az ADR fuvarokmány a fuvarlevélhez csatolva utazik, így a járművezető egy iratcsomagot visz magával, nem kettőt, és ellenőrzéskor mindkét okmány egyszerre kéznél van.

Ha a rakomány indulás előtt megváltozik, a fuvarlevél a tényleges árukkal újra elkészül, a korábbi változat pedig megmarad, így igazolható, hogy az egyes időpontokban mit állítottak ki.

Lásd még az ADR fuvarokmányról szóló oldalt és a fuvarlevelekről szóló útmutatót.